Az alacsony fogyasztású kisautók vásárlói lesznek a legnagyobb nyertesei a 2009. július elsején bevezetendő új gépjárműadónak Németországban. Ha egyáltalán életbe lép a javaslat, a válság ugyanis mindent átírhat. Az új szabályozás szerint egy új Chevrolet Spark 0, 8S tulajdonosának júliustól 16 eurót kell fizetnie évente. Korábban 54 euró volt az adó. A 45 kW-os Smart Fortwo tulajdonosai szintén profitálnak a változásokból, a korábbi 47 eurós adó helyett ugyanis csak 20-at kell fizetniük ezután. Lényeges, hogy mindkét jármű kevesebb, mint 120 gramm szén-dioxidot bocsát ki kilométerenként. © Autómenedzser Az ADAC német autóklub szerint a legtöbbet a kis- vagy középkategóriás dízel autók tulajdonosai spórolhatnak. Egészen elöl helyezkedik el a sorban a BMW 118d, a VW Golf 2, 0 TDi DPF (119 gramm), amelyek után a korábbi 180 euró helyett 118 eurós adót kell majd fizetni. A benzinesek közül két hibrid üzemű modell tartozik a nyertesek közé. A Toyota Prius tulajdonosai ugyanis 30 euróval kevesebbet, vagyis 71 euró adót fizetnek.
Aki tehát alacsony fenntartási költségekre vágyik, annak be kell érnie az egyszerűbb, gyengébb, feltöltő nélküli benzinmotorokkal. A turbómotorok jellemzően akkor fogyasztanak keveset, ha óvatosan kezeljük a gázpedált, vagyis pörgetve jelentősen megnő az étvágyuk, amire ugyancsak érdemes gondolnia a takarékos vásárlónak. Akár magán-, akár céges autóvásárlásról van szó, évente legalább 20 ezer kilométert kell autózni ahhoz, hogy a dízel igazán jó választásnak bizonyuljon. Vásárláskor azt is mérlegelni kell, hogy a kiszemelt négykerekűt körülbelül hány évig használnánk, és milyen kiadások várhatóak erre az időszakra. Alapvetés, hogy míg egy nagyobb méretű, nehezebb és több hosszú útra használt céges autót inkább gázolajos változatban érdemes megvásárolni, addig egy kisebb méretű, gyakran csak rövidebb távra használt magánautó inkább benzinmotorral éri meg. A közelmúlt dízelbotrányai, illetve a jogi háttér hamar a dízel ellen fordították a közvéleményt. A gyártók egyre nehezebben tudnak megfelelni az immár valós körülmények között végzett (azaz nem gyárilag befolyásolt) nitrogén-oxid-kibocsátási teszteknek és az egyre szigorúbb kibocsátási határértékeknek.