Most kellene megmondanom, hogy hol a helye az A6 Hybridnek a piacon. De nem tehetem, ugyanis a kocsi mellé elkértük az új GS Hybridet és az Infiniti M35h-t is, hogy egy test test elleni harcban, valódi felső-közép összehasonlító tesztben derüljön ki, van-e olyan jó a német hibrid, mint a japánok. A cikk napokon belül megjelenik itt a Vezessen – és az A6-osról akkor mondatik ki a végső ítélet. Addig csak annyit: várakozásainkhoz képest egy kicsit bizony könnyűnek találtatott ez a 18 mázsás Audi. Kedves német márkák: egy kicsit mintha át tetszettek volna aludni egy fejezetet az autózás épp zajló gyökeres átalakulásából!
Tudom, tudom, tartozom még nektek egy A8 teszttel, annak a cikksorozatnak az előzményeit itt és itt olvashatjátok, ám most egy különböző, valahol mégis nagyon hasonló alany és történet bontakozott ki előttem. Nehéz lenne megjósolni hogy mi lesz a sorsa a mai cikkünkben szereplő Audi A6-nak, de az biztos, hogy pillanatnyi állapota az eddig futott 417 ezer kilométer tudatában jól mutatja, hogy milyen egy rendesen használt, de nem tekergetett, simliskedésektől mentes, ám messze nem tökéletes, egykoron 15 milliós, ma egy nullával kevesebbet érő Audi. Fenékkel kifelé búslakodott a telep egyik sarki helyén a 2005-ös A6, vékony porréteg és néhány lehullott falevél jelezte, hogy nem két napja érkezett, és sanszos volt, hogy a következő gazdájára is még várnia kell egy darabig. Az előzőnél megtette, amit a négy karika viselése megkívánt, de meg is kapta, amire szüksége volt, aztán – valahol érthető módon – a volt tulaj leváltotta egy kedvezőbb fenntartási költségű, egyszerűbb autóra. Az évi cirka 35 ezres futás valamivel az átlag felett van, igaz közepesen masszív pályahasználattal lazán összejön, de azért még mindig szeretjük azt hinni az ilyen modellekről, hogy kétszázezret ment, és vidéki orvos házaspár használta.