Remélem, a történetem segít pár embernek szebbnek látni a világot és optimistábbnak lenni. Mivel késő van, jó éjt puszit küldök mindenkinek, remélem szépeket álmodtok mindannyian. Evelyn
Mintha mindent, ami bennem volt, itt hagytam volna nálad. Nem akartam szeretni őt, ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett. Nem jobb, ha összetörik az ember szívét, mint ha összeszárad?... Mielőtt összetörik, bizonyára csodálatos érzések töltik meg, amelyek megérik a fájdalmat. A lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört. A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott. A lány, aki mindig nevetett, most zokogott; aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta.. most nem arra van szüksége, hogy megszólítsam, és arról faggassam, mi a baja. Ezek a szavak nem érnek el hozzá, ő most a saját harcát vívja. Istenem, melyik a fájdalmasabb? Amikor azért sírunk, mert szeretnénk valamit, vagy amikor nem tudjuk, mit akarunk? Most... csak egyetlen dolog biztos: ha a szavakat, amik bennem vannak, kimondtam volna, akkor se tudtam volna megállítani a könnyeit...
Éreztem, hogy sikerült, elment, szabaddá tettem, nem kötöttem görcsösen magamhoz. A csoda hamar megtörtént, egy hét múlva egy éve múlt már, hogy nem beszéltünk és a semmiből előbukkant. Mikor minden nap görcsöltem azon, hogy vajon ma lesz-e az a nap amikor végre megkeres nem keresett, amikor meg nem vártam éppen akkor keresett:) Nem zuhantam vissza, továbbra sem ő töltötte ki a mindennapjaimat, nem kerestem, nem akartam tudni róla mindent ahogy régen, nem üldöztem csak vártam. És ismét megjelent, mikor meglátott odarohant hozzám és megölelt, megpuszilt, mellém ült és csak beszéltünk, beszéltünk, meséltünk egymásnak, mintha csak tegnap lett volna az utolsó találkozásunk. Azelőtt esetleg csak odaköszönt, de most nem most éreztem, hogy örül nekem, a közös barátaink csak bámultak érthetetlenül, nem értették mi történt újra köztünk, csupa olyan dolgot tett amit azelőtt soha. Szikrázott a levegő. Majd meghívott, egy házibuliba magához, amit másnap tartott, először nem akartam menni, de aztán meggondoltam, hogy a titok is az tanítja, hogy amikor érkezik fogadjuk be azt amit kértünk.
Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt. Figyelt kérdés Hagyd, hogy kicsússzon a kezeid közül, mennie kell… Ne kapj többet utána... Harcoltál már eleget, s ha ez kevés volt, itt az idő elengedned. Egyedül küzdened értelmetlen. Az, aki most ő, egyszerűen nem való az életedbe, talán soha nem is volt és soha nem is lesz, csak Te szeretted volna. Mindennél jobban. Talán... még nem érett azzá a személlyé, akinek melletted a helye, talán még vár rá néhány út, amit végig kell járnia, és egyszer visszatér, ha majd azzá válik, akire vágytál. Nem tudhatod, mit hoz a jövő, senki sem tudhatja, ezért csak a jelen mondhatja meg, most, mit kell tenned. Most, ha menni akar, el kell engedned… A búcsú szóljon mindig örökre, hogy a várakozás ne fossza meg semmitől az életed, de ma már tudod, ha valakit elengedsz, azzal lehet, hogy nem elveszíted, hanem esélyt adsz arra, hogy egyszer visszajöjjön úgy, hogy már készen áll.
�s n�ha a j� dolgok sz�tesnek, hogy jobb dolgok sz�lethessenek. Marilyn Monroe Nagyszer� dolog, ha az emberre valaki gondol, �s a gondolataival vigy�z r�. Aki szeret, ezt teszi. ) A sz�v�ben őrzi �t, ott v�di, oltalmazza. �s engedi �lni. N�ha f�jdalmas dolog ez. Mert n�ha �gy kell engedni �lni, hogy val�ban nem lehetsz a k�zel�ben. Csak t�volr�l csod�lhatod �t, t�volr�l figyelheted. M�gis csod�latos �rz�s szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy �gy �ljen, ahogy a sz�ve, lelke vez�rli, ahogy neki a legjobb. Ahogy sz�ks�ge van r�. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni �t, messziről vigy�zni r�. A sz�vedben. A gondolataiddal, az �rz�seiddel, a szereteteddel. �s hinni, hogy egy napon visszat�r. B�zni benne, �rezni, hogy szeretete visszavezeti hozz�d. Csit�ry-Hock Tam�s N�ha nem tudjuk a m�ltat egyszer�en elengedni. M�skor pedig b�rmit megtenn�nk, csak hogy elfeledj�k v�gre. �s n�ha valami �jat tudunk meg a m�ltr�l, ami mindent megv�ltoztat a jelenben. Grace klinika c. film Sokszor nem �rtem, hogy emberek mi�rt maradnak egy�tt, ha l�tj�k, hogy a sokadik elj�tszott, eldobott, �sszet�rt es�ly ut�n sem m�k�dnek a dolgok.
'',, A szerelem okozta kínok közül az a legnagyobb, amikor gyűlölni akarjuk azt, akit a világon a legjobban szeretünk. '',, Egyszer majd elmúlik, s begyógyul a seb, de a csókot mi szánkon égett, feledni nem lehet. '' ".. tudod, hogy várok, rád ameddig csak lehet, s ha majd a halálos ágyamon utoljára suttogom a neved, talán elhiszed majd, hogy tényleg szerettelek. " Könnycsepp hull a semmibe, Talán célba ér és nem fáj ennyire! Reszketek, mikor rád gondolok, érzem: Te vagy az, te voltál kiért éltem! "Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál. " "Fáj az igazság, de még jobban fáj, ha az igazat tagadják. " Érzések szívbe szorulva, emlékek hevernek szerteszórva. Össze már nem szedhetem emlék vagyok én is, sosem volt szerelem. Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem. Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul.
Még mindig vannak érzések mind a kettőnkbe de már a múltba vissza nem mehetünk. Nekem családom van férjem, nincs senkije csak jönnek mennek a nők az életében de a mai napig mondja h én voltam neki az igazi és nagyon bánja a multat... 12:59 Hasznos számodra ez a válasz? 7/8 anonim válasza: Te megválaszoltad a saját magad kérdését. A 2.? válaszolónak üzenet, hogy bizony, nem mi rendezzük a sorsunkat, mi bármit akarhatunk, ha nem az az út van kijelölve számunkra, nem fogjuk elérni. De azért küzdeni kell, nem vitás. 31. 11:54 Hasznos számodra ez a válasz? 8/8 A kérdező kommentje: Koszonom a valaszokat!! Es sajnos szomoru, de el kell fogadni, amikor mar a leheto legtobbet megteszed valakiert, de nem kapsz viszonzast az elengedes mellett kell maradni.. En ugy erzem, hogy mindkettonket figyelembe veve igy lesz a helyes!! Baar az o velemenyet nem kerdeztem ki mert mar nem beszeltunk tobb mint egy hete.. Es o azota se keres.. Igy vagy nem erti miert nem beszelunk.. Vagy nagyon is jol Kapcsolódó kérdések:
2010. január 12. kedd - 02:49 | beküldő: evelyn Sziasztok! Ilyen késő tájt van egy kis időm, így gondoltam, hogy mielőtt megtenném és újra elengedem őt, megosztom veletek, hogy milyen csodálatos dolog történt velem. Egy bejegyzésemben már írtam róla, ezért nem írom le újra, csak folytatni szeretném a történetünket. Azt mondják, ha igazán szeretünk valakit elengedjük, ha szeret visszajön, ha nem sosem szeretett igazán. Ezzel mindannyian tisztában vagyunk, és mégis görcsösen ragaszkodunk a múlthoz. Néha olyan jó szenvedni, hogy az az érzésem nem is akarunk boldogok lenni, mert imádunk szenvedni, mert a szenvedés az valaminek a hiánya miatt van és mi emberek annyira szeretünk engedetlenkedni, hogy inkább ezt választjuk, mert akkor sajnálhatjuk magunkat, hogy nekünk milyen rossz, nekünk semmi sem sikerül, minket senki sem szeret. Pedig ez nem így van. Mikor már két év szenvedés után elég lett, elhatároztam, hogy megteszem a nagy lépést... éreztem, hogy el kell engednem, mert már a lelkem nem bírja tovább, rájöttem, hogy nem élhetem tovább ezt az életet, mert megöl, megbetegít és boldogtalanná tesz.
Csak remélni tudom, hogy egy nap okom is lesz arra, hogy ezt tegyem.. Semmit nem felejtünk el, de mindent megbocsátunk. "Mellettem van, olyan közel, hogy akár meg is érinthetném, de mégis oly távol mintha csak a képzeleteimbe élne. " "Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (... ) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj. " "Akarom érezni ahogy csókol a szád, akarom érezni b ő röd illatát. De csak fekszem az ágyon, a csöndet hallgatom, s könnycseppek folynak az arcomon. " "Könnyes a szemem, remeg az ajkam, nem fájdalmat okozni, szeretni akartam… Bocsáss meg nekem szépen kérlek… meghalok érted, nem érzed? "
Így hát úgy döntöttem elfogadom a meghívását. Mikor megérkeztem, mintha végig engem várt volna, odarohant felkapott az ölébe és teljes erejéből szorított, mint aki nem akar elveszíteni Szorítottam én is őt, éreztem, hogy az álmom most válik valóra, ott vagyok a karjaiban, úgy ahogy azt mindig is elképzeltem, nem érdekelt az a sok ember aki körülöttünk volt, mi csak perceken át öleltük egymást. Egész buli alatt csak velem törődött, velem táncolt, nem engedett senki idegent a közelembe, leste minden kívánságom, táncoltunk, összesimultunk, éreztem a leheletét a nyakamon és a kezét az arcomon, átéltem minden pillanatot, hiszen mindig is erre vágytam, hogy újra megölelhessem, újra érezzem az illatát. Készítettünk közös fotót, a barátnőm azt mondta soha ilyen boldognak még fényképen nem látott. Amikor jöttem el, percekig néztük egymás szemébe, szó szóltunk egy szót sem, a szemeink beszélgettek, újra megölelt és úgy szorított magához mint aki attól retteg, hogy elveszít. Soha soha mióta ismerem nem viselkedett igy.