Átjön a törökökön, rendben. Átjön a görögökön vagy a bulgárokon, rendben. De mit keresnek Macedóniában? Abszolút értelmezhetetlen számomra. Picit ha gondolkodsz, akkor rájössz Te is, hogy ha nem mi vagyunk a cél hanem az osztrákok vagy a németek akkor értelmesebb LENNE a horvátokon keresztül menni út - idő függvényében. De és nagyon DE miért is várnám Tőled magyar társam, hogy ezen gondolkozz, hisz nem egyszer botlom bele olyan EGYETEMI DIPLOMÁVAL rendelkező emberbe, aki Magyarország hat nagy tájegységével sincs tisztában. Egyáltalán mi az a tájegység?!?! Borzalomnak tartom. Az, hogy megyeszékhelyek hol helyezkednek el, már valami misztikus dolognak tartja annak tudását... azt nem is várom már el, de a nagy tájak tudása egy MINIMÁLIS INTELLIGENCIAI TUDÁS. Sajnos ki kell mondani, hogy buta a magyar emberek legalább 70%. Általános iskola 6. osztályos tananyag Mond csak, Magyar, hallottál már olyanról, hogy vannak emberek, akik kihasználják a másik nyomurúságát? Biztos, hogy Te is jártál már így, hogy valaki jól járt azzal, hogy Te szarul.
Tudod, 30 éves lettem én, és nekem meglepetés ez a költemény, Amiben hozzád szólok, és el kell mondjam: köszönök mindent, amit tőled kaptam, Annyi dolgon keresztül mentem, és te végig ott álltál mellettem, Bármerre vitt is az élet, te sohasem nézted nyerek vagy vesztek, Feltétel nélkül mindig csak adtál, ha sírtál is néha, ez még a napnál is világosabb, És ha rád gondolok, hálát adok, hogy a te fiad vagyok, Tudom mama, nem volt könnyű dolog, a VIII-ban a srácokból embert faragnod, De aggódni nem kell, sikerült asszem, még ha tudod is rólam, hogy gengszter a vérem. [refrén] Nincsen arra szó, És a csönd sem jó, De te jól tudod, Mire gondolok, Mikor hallgatom. Lehettem volna sittes és drogos, helyette lettem egy igazi harcos, Aki előre tart és rendületlenül, teszi a dolgát menthetetlenül, Mindig keresztül viszem az igazam, ahogy azt otthon tőletek láttam, A nagy ember mondta: nincsen brigád, csak a család, ami többet ér, mint bármelyik barát, Aki kifordul, a vérem engem el nem árul, ide mindig jöhetek, vakon bízhatok, Színtiszta szeretet az, amit itt kapok, amíg le nem győz engem a világ, Minden este mondok egy imát, és nem kérek semmit, csak köszönöm uram, A sok jót, amit ha kértünk mi kaptunk.
Tudod, 30 éves lettem én, és neked meglepetés ez a költemény, Amiben hozzád szólok, és el kell mondjam: köszönök mindent, amit tőled kaptam, Annyi dolgon keresztül mentem, és te végig ott álltál mellettem, Bármerre vitt is az élet, te sohasem nézted nyerek vagy vesztek, Feltétel nélkül mindig csak adtál, ha sírtál is néha, ez még világossab a napnál, És ha rád gondolok, hálát adok, hogy a te fiad vagyok, Tudom mama, nem volt könnyű dolog, a VIII-ban a srácokból embert faragnod, De aggódni nem kell, sikerült asszem, még ha tudod is rólam, hogy gengszter a vérem. [refrén] Nincsen arra szó, És a csönd sem jó, De te jól tudod, Mire gondolok, Mikor hallgatok. Lehettem volna sittes és drogos, helyette lettem egy igazi harcos, Aki előre tart és rendületlenül, teszi a dolgát menthetetlenül, Mindig keresztül viszem az igazam, ahogy azt otthon tőletek láttam, A nagy ember mondta: nincsen brigád, csak a család, ami többet ér, mint bármelyik barát, Aki kifordul, a vérem engem el nem árul, ide mindig jöhetek, vakon bízhatok, Színtiszta szeretet az, amit itt kapok, amíg le nem győz engem a világ, Minden este elmondok egy imát, és nem kérek semmit, csak köszönöm uram, A sok jót, amit ha kértünk meg kaptunk.