Amúgy a szériát követő fanok (meg ellenfanok) által feszegetett kérdéssel kapcsolatban, hogy Sonequa Martin-Green vajon tényleg annyira rossz színész, mint amilyennek a képernyőn látszik, mi a színésznő védelmére kélnénk: abból, amit el kell játszania, ennyi hozható ki. Persze, vannak olyan aktorok, akiknek még ez is megy: Doug Jones Saru szerepében élményszámba megy. Minden egyes pillantása (igen, maszkon keresztül is), a gesztusai, rezdülései (mint amikor félelembe esik) egy remek alakítás részei. Sokkal több játékidőt érdemelne, akár ki nem mondott kapitányként is - hadd pihenjen néha kicsit többet Burnham. Ha már a színészi játéknál tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy a Burnham szerelmét játszó Shazad Latif kellőképpen idegesítő, pedig tálcán kínálták fel a remek alakításának lehetőségét, elvégre két faj és személyiség között őrlődik, de végletessége inkább megmosolyogtató, mintsem drámai. A szerelmi szcénákról pedig inkább ne is beszéljünk – maradjunk annyiban, hogy nem igazán lobban fel a láng Tyler és Burnham között.
McCoy: Mi a gond, Spock. Spock: Valami nem tetszik nekem ezekben a lényekben. McCoy: Ó, azt ne mondja, hogy érez valamit. Spock: Ne sértegessen. évad 20. évad 17. Star Trek: The Next Generation.
Nekem inkább a fertőtlenítő szoba volt egy kicsit erőltetett, ahol alsóneműben kenegették a szereplők egymást valami fertőtlenítő folyadékkal. Az emberek többsége viszont a főszereplőket okolja, amiért nem tudta élvezni a szériát. A kapitányt Jonathan Archer t például, a legtöbben túl arrogánsnak és beképzeltnek tartják, emellett eléggé unalmas, hogy állandóan az apja eredményeit emlegeti. A kutyáját Porthost viszont sokan megkedvelték, és az első új Star Trek-filmben még említésre is lett méltatva. (Az egyik legjobb rész lehetett volna, melyben Porthos megbetegedett és a kapitány érte aggódik, viszont a rész története is elég logikátlan lett, meg elég illúzióromboló volt, hogy egy plüssjátékkal helyettesítették a kutyát a legdrámaibb részeknél. Pedig ez egy kiváló alkalom lett a volna a kapitány érzelmesebb oldalát is bemutatni. ) A másik sokat kritizált karakter T'Pol, a vulkáni első tiszt. Eleve sokaknak nem tetszett, hogy egy vulkáni tiszt van a hajón időben Spock előtt, akit mindig is az első vulkáni tisztnek tekintettek, aki emberi hajón szolgál.
A hajó, miközben az ismeretlen űrt járja olyan fontos barátságokat köt, amik később meghatározzák az emberiség és a kvadráns jövőjét. És bár a vulkániakkal ekkor még folyamatos az összezördülés, mert atyai kezüket nehezen veszik le az emberiségről, lassan ők is belátják, hogy egy új, és erős szövetséges van születőben. A sorozat igen erős kezdéssel nyitott, ráadásul a temporális történetszálat végig megtartotta, és a legváratlanabb pillanatokban fűzték bele az epizódokba. A legénység összeszokásának pillanatai igen humoros jeleneteket hoztak, sőt, a készítők még arra is ügyeltek, hogy a lehető legtöbb logikai hibát kiküszöböljék: ezért kell a fordítóhoz segédlet, a bolygókról való visszatérés után a legénységet elkülönítik, és fertőtlenítésen esnek át – amik felettébb érdekes pillanatokat szül. Nem lenne Star Trek sorozat dráma, morális útmutatás és társadalomkritika nélkül (komolyan, máshol nem is lehetne megmutatni egy terhes férfit), ennek pedig a legcsodálatosabb pillanatai az andorián-vulkáni-ember hármasból született, ahol ez a három faj egy olyan adok-kapok játékban vett részt, ami talán a leginkább eltalált diplomácia részt hozta be nemcsak a szériába, hanem az egész Star Trek -univerzumba.
A hajó így nem is tér vissza, hanem információkutatásba fog ott, ahol korábban még senki sem járt. A sorozat az első két évad sokban hasonlít az első szériához. Egy-egy önálló történetet mesél el, kevés átívelő szállal. A harmadik szezonban viszont "bedobják" az írók a xindiket, akik azt hiszik, hogy az emberek el akarják őket pusztítani. Ekkortól már beindul az átívelés, nem lehet részt veszíteni, az események gyorsan pörögnek, sok a szereplő és a politikai meg taktikai kavarás. Az S4-ben viszont már 2-3 részes történetek vannak egy-két egy epizódossal vegyítve. Igyekeztek mindent beleadni a végében. Vendégszerepel például a TNG-ben Datát megszemélyesítő Brent Spiner, aki egy őrült tudóst, dr. Soongot alakít. Megjelenik a Tüköruniverzum, az eredeti Enterprise és kapunk egy kissé erőltetett választ is arra, hogy miért voltak emberibb kinézetűek a kilingonoknak az első szériában. Ezután viszont az egyik legrosszabb sorozatzáró epizód következett, nem csak szerintem, hanem sokatok szerint is.