A halál mindannyiunk számára az elengedés nagy próbatétele, akár a saját, akár más, hozzánk közel álló halálára gondolunk. Sokakat foglalkoztató kérdés az is, hogy vajon csak az itt maradottakat köti még sokáig vágyakozás az elhunytakhoz, vagy "odaát" is léteznek kötődések az élők felé? A lélek továbbélését valló nézetek szerint a gyászmunkát nem csak az itt maradottaknak kell megszenvedniük, hanem azoknak is meg kell birkózniuk az elengedés fájdalmával, akik a másik világba kerültek – tudta meg az NL Café Paulinyi Tamás pszi-kutatótól, aki arra is válaszolt, hogy az álmainkban felbukkanó halottaink üzenhetnek-e nekünk odaátról, vagy csak az elménk tréfálkozik. NLC: Mi történik, amikor távozunk az élők sorából? Paulinyi Tamás: A helyes válasz erre a kérdésre tulajdonképpen nézőpont kérdése. A jelenlegi természettudományos vélekedés szerint, legegyszerűbben úgy írhatjuk le a halált, hogy az agyműködés és a testi funkciók leállását követően kioltódik a tudat. A klinikai halál állapotából visszatérők arról számolnak be, hogy rendkívül kiterjedt észleléssel rendelkeztek – még olyan esetekben is, amikor műszerekkel igazoltan megszűnt az agytevékenységük.
A temetéseken, kérem a vészhelyzetre való tekintettel csak a közvetlen család vegyen részt. A 70 évnél idősebbeket kérjük, maradjanak otthon a saját érdekükben. A saját otthonában imádkozzon családtagjaival együtt az elhunyt testvér üdvösségéért. Ezzel éppúgy meg tudjuk adni a végtisztességet, és nem veszélyeztetjük sem magunkat, sem másokat. • További érseki rendelkezésig minden ugyanúgy történik, mint eddig. Vigyázzunk egymás egészségére! Vigyázzunk magunkra, engedelmeskedjünk vezetőink kérésének! Maradjunk otthon!!! Szeretettel köszöntjük a héten születés és névnapjukat ünneplő testvéreinket. Isten éltesse őket erőben és egészségben! Isten áldása, és kegyelme segítsen, erősítsen és töltsön el mindnyájunkat! Lelkipásztori szeretettel Dénes atya