De Az angyalok városában legalább néhol jól találták el a hangulatot, és a női főszereplő sem egy burokban nevelt hercegnő benyomását keltette. Itt viszont még annyira sincs kémia férfi és nő között, mindegy, mennyire tetszhet valakinek a színészek arcát és testét nézegetni. Drew egyértelműen a film diabólusza, akinek minden gesztusáról süt a csalárdság, a kétszínűség és az aljasság. Egy ilyen rajzfilm-szerű főgonosz szinte kötelező kellék egy drámába, nemde? Miután felmenteti Willt a cégelnöki posztról, azt tervezi, hogy eladja azt olyanoknak, akik majd feldarabolnák. Ez a terv igen gyenge lábakon áll. Profitképesen tartani egy jól működő nagyvállalatot nem kifizetődőbb, mint egy rahedli pénzmag beölésével szétosztogatni? A születésnapi ünnepség pedig a nagy elrendeződés várható, hosszas színtere. Susan rájön, hogy Joe a Halál; Joe és Will közösen "helyreteszik" Drewt; Will elmondja idősebb lányának, Allisonnak, hogy szereti; Susant újfent áldással halmozza el; Majd elbúcsúznak ettől a világtól.
Tényleges rezonancia nincs Claire Forlani és Brad Pitt között: az egyik bárányarccal bámul, a másik merev tartással, bágyadtan bűvöli a nőt. Szívmelengető... Susan tipikus "apuci kedvence" lányként tűnik föl előttem: érzelmileg egy 14 éves szűzlány fejlettségével bír, magánéleti problémáit képtelen felnőtt fejjel kezelni. Nevetségesnek találtam, ahogy apja pátyolgatja ezt a 25-30-as leányzót, és tátva maradt a szám, mikor Joe-val lefeküdtek, és ezt mondja: "Szerettem szeretkezni veled. " Illetve, mikor a partin tánc közben arról beszél, hogy legszívesebben ott helyben szeretkezne vele. Ilyen körülmények között a romantika nem tudja meghatni az embert, mert a 2 ember, akik közt létrejön, eleve nem összetett vagy átélhető figurák. Nagyjából ugyanez volt a kifogásom Az angyalok városa c. filmnél: néhány esetet leszámítva sosem volt megfogható vagy életszerű a szerelmi vonzalom.
Martin Brest rendező 90-es évekbeli filmje, a Ha eljön Joe Black hatalmas sikert hozott számára. A forgatókönyvet közös együttműködésben Bo Goldman, Kevin Wade, Ron Osborn és Jeff Reno írták. Zenéjét Thomas Newman szerezte. A 90-es évek egyik legkülönlegesebb története, mely megmutatja, hogy milyen a találkozás a halállal, és az a szerelem, melyet egy negatív karakter iránt táplál a haldokló férfi lánya Susan, aki egy szempillantás alatt szerelembe esik a jóképű Black-el. A dúsgazdag üzletember William Parrish ( Anthony Hopkins), aki semmitől sem fél és kockáztat, amíg csak lehet most úgy érzi itt a rettegés órája. Mind az üzleti, mind pedig a magánéletben nyereséges, ám egy nap érte is eljön Joe Black, és ekkor vívódása a halállal felemészti őt, és egyre mélyebbre süllyed a letargiában. Két szépséges lányával, New York-ban él, csilli-villi házában, ám a lekerülhetetlent ő sem küzdeti le, sem pénzzel, sem pedig mással. Amikor hatvanötödik születésnapját szervezik a gyermekei, megérinti a halál szele, és innentől William egészen másképpen kezd el viselkedni.
0 (amerikai romantikus dráma, 173 perc, 1998) Átok és bosszú 7. 2 (angol filmdráma, 113 perc, 1998) Into My Heart (amerikai dráma, 97 perc, 1998) 1997 1996 A graffiti királya 8. 1 (amerikai életrajzi dráma, 108 perc, 1996) 1995 Shop-show (amerikai vígjáték, 91 perc, 1995) 1994 Rendőrakadémia 7. 6. 2 (amerikai vígjáték, 83 perc, 1994) 1992
A Harcosok klubja és a Zodiákus alkotója ugyan a filmőrültek által istenített kultrendező, de filmjei sosem tartoztak a bombabiztos kasszasikerek közé. Most kapott 150 millió dollárt, hogy megmutathassa, nem állt meg A Gyűrűk Urá -nál a filmes technika fejlődése, de cserébe ráállították Eric Roth-t forgatókönyvírónak, aki olyan történetekkel találta meg az utat korábban amerikaiak millióinak (és az Oscar szavazóinak) szívéhez, mint a Vágta, az Ali, A suttogó vagy a Forrest Gump. Rengetegen megállapították már előttem, de nem véletlenül, hogy pontosan az utóbbira hasonlít legjobban a Benjamin Button különös élete, sőt bizonyos motívumok egy az egyben újrafelhasználásra kerültek. Sokan utálják is a Forrest Gump -ot és túlértékelt, amerikai patrióta giccsnek tartják, amivel én nem értek egyet, mert Robert Zemeckis 15 évvel ezelőtti, 13 Oscar-díjra (ugyanannyi, és majdnem ugyanazokban a kategóriákban, mint a Benjamin Button) jelölt filmje szórakoztató és bátran, de ízlésesen adagolja a szentimentalizmust.
Érdekel a filmkritika? Imádsz írni? Szeretnél több ezer olvasót? Regisztrálj most! Csak 1 perc! Eredeti cím / magyar cím: Interview with the Vampire / Interjú a vámpírral Premier: 1995. március 02. Szerző: Bzsu861 Neil Jordan klasszikus filmje, az Interjú a vámpírral, eredeti címén: Interview with the Vampire - egy fantasy/filmdráma jellegű alkotás. Jordan olyan filmeket vitt sikerre, mint a Mona Lisa, a Gyilkos álmok, valamint a Nagy alakítás. Anne Rice írta a bestseller regényt, valamint a forgatókönyvet is. Fülbemászó zenéjét pedig Elliot Goldenthal szerezte. A három híres főszereplő Brad Pitt, Tom Cruise és Antonio Banderas. Pitt olyan filmekben szerepelt, mint a Benjamin Button különös élete, a Ha eljön Joe Black, valamint A hetedik című misztikus thriller. Cruise pedig a Mission Impossible-filmek sztárja, de az elismertséget a Coctail című alkotás hozta meg számára. A harmadik adu ász Antonio Banderas, aki a Zorró álarca, valamint a Desperado, és a Bérgyilkosok című 18-as karikás filmek híres színésze.
Nagyon üresek és megfoghatatlanok. Összességében egy közepes alkotás, amely a sztori hosszán és a negatív női főszereplőn csúszott el, de legalább láthattunk két kiváló színészt munka közben. Aki kedveli a romantikus drámák világát, merüljön el ebben a filmben.
Ha pedig az ember unatkozik, biztosan kevesebb érzelmet tud benne megmozgatni a film. Nem is volt túl élvezetes alkotás a Meet Joe Black, hiszen nem érintett meg a dráma. Pedig az ötlet kiváló, ígéretes alapanyag egy valódi, kőkemény romantikus drámához. A másik kissé bosszantó apróság, hogy bár a film megható szerelmi történettel van átitatva, én ebből szinte semmit sem éreztem. Sőt mit több, szépen lassan rá kellett jönnöm, hogy amit Claire Forlani női főszereplőként csinál, az inkább bosszantó és idegesítő, mintsem szemkápráztató. A kis hölgy nagyon átesett a ló túloldalára és túljátszotta szerepét. Ahogy haladtunk előre, kifejezetten taszított a gondolat, hogy lesz még jó pár jelenet, amelyben látnom kell. Pedig a színásznő fantasztikusan néz ki, de itt most mellélőtt, amelynek következtében alakítása olyan, mintha teljesen mű lenne. Azért, hogy valami pozitívat is írja, Sir Anthony Hopkins teljesítménye minden várakozásomat felülmúlta. Egy kimagasló színész, aki tökéletes harmóniába került karakterével.