Tavasszal madárfészkeket fosztogat, ősszel a gyümölcsösökben tesz kárt, amellett, hogy rengeteg rovart is fogyaszt, többet mint a cinegé k. A ~, más néven európai ~ a verébalakúak rendjébe és a varjúfélék családjába tartozik. Közismert népies neve: mátyásmadár vagy mátyás ~, egyes vidékeken mátyás, illetve matyimadár. Kiváló hangutánzó, ha szokatlan madárhangra leszünk figyelmesek, és felkutatjuk a forrást, az esetek többségében egy ~ val találjuk szembe magunkat. ~ (Garrulus glandarius) Közismert, gyakori madár. Hangja igen változatos és kitűnő hangutánzó. Éber madár, az erdő egyik őre: veszélyhelyzetben hangos vészkiáltással figyelmezteti az erdő lakóit. ~ (Garullus Vieill. ) A ~ (Garrulus Vieill. ) nemzetség Európában, Észak-Afrikában és Ázsia mérsékelt részeiben van elterjedve, a Himalája-, Kína-, Formóza- és Japánig; az idetartozó számos alak Kleinschmidt szerint, kettőnek vagy háromnak a kivételével, egyetlen faj alfajaként tekintendő. Kék ~ (Cyanocitta Strickl. ) A kék ~ tíz fajt számláló nemzetsége Amerika északi felét lakja, dél felé Mexikóig és Guatemalaig.
Soknevű madár, hiszen a közismert "szajkó" név mellett nevezik még mátyásmadárnak, szárnyas erdésznek és az erdő bohócának. Nem összekeverendő a hollóval, ami Corvin Mátyás madara, mert a szajkó a "Mátyás! Mátyás! " - hangra emlékeztető, jellegzetes kiáltása, és nem a népmesék álruhás királya miatt kapta ezt a nevet. Fekete István is megemlékezik róla vadászatai során, hiszen sokat bosszankodik a "Matyin", amikor jöttére fellármázza az erdőt, elriasztja a vadat. szajkó az állandó kiállításban (fotó: Szabados Tamás) A szajkó, mint szárnyas erdész akaratlanul fákat ültet, segíti az erdők természetes felújulását. Ősszel 5–7 makkot is tarthat egyszerre a torokzacskójában, a nyolcadikat a csőrébe fogja, és úgy repül a zsákmánnyal. A makkokat egyenként elrejti, gondolván, hogy a hosszú tél folyamán majd megeszi őket. Amelyikről elfeledkezik, abból kinő a tölgyfa, így lesz a madár botcsinálta "erdésszé". A tölgymakk mellett a bükkmakkot, mogyorót is előszeretettel gyűjtögeti és fogyasztja. Az erdő bohóca is, hiszen (a seregélyhez hasonlóan) képes hangutánzásra.
Dió, mogyoró, makk, bükkmag, gyümölcs, bogyó; aztán a gilisztán kezdve szöcskén, futóbogáron át mindennemű bogárság mind a begyébe vándorol; a minek kemény a héjja, mint diónak, mogyorónak, azt odvakba, résekbe még gyüjtögeti is. Ez idáig nem is volna baj; de már az igenis és igen nagy, hogy zajgó úr ő kegyelme még gébicsnél, szarkánál is nagyobb fészekrabló. Tojás, meztelen madárporonty, a fészek szélén üldögélő és anyját váró tokos poronty, az mind Mátyás úr prédája. Ezekért aztán még a galagonya tüskés bokrát is bújja. Szóval, nagyon káros és nem ajánlható kegyelemre. Ifjan elfogva, ha nem is válik egészen kezessé, de kalitkában és folyosókon tartva, nagyon mulatságos madár, mert utánzásaival nagy imposztor. Először is eltanúlja a majorság minden hangját, csipog, kukorékol, gágog, pityereg; közbe nyávog egyet, mint a macska, majd meg nyikorog mint az ajtó kenetlen sarka, vagy a targoncza kereke, szóval mulatságos egy kópé biz ő. Felelget is a hangokra; a kakasnak kakasúl, a lúdnak lúdúl és innen ered a népszó: Igen örvend a rigó, felel neki a szajkó.
Mert a golyóra, a tökéletes gömbre, a tekére utalt sok más szavunk is, noha csak a teke egy részére. Ilyenek voltak a teknő, tekenő, tégely. halán-ték, taj-ték, ver-í-ték, folya-dék (vízcsöpp! ), la-dik, dik-ó, tag-ló és így tovább. E szavak csaknem valamennyi, közvetlenül a golyót és a gömböt, a kerek-ded-séget jelentették, de aztán a többi csak annak részét, a még távolibbak pedig az egytömbűséget, a téka-ságot, a tok-ot és tartót, a kaszakő tartóját, a tok-mányt vagy a tegez-séget jelezték. De a két kemény hangzó - téka, mint szekrény -, ami inkább a kockára lehetne jellemző, annak kemény élei és formája alapján, éppen a golyót jelenti. Mint ahogy a gömb, golyó - gombolyag, gomba -, szavainkban bizony csupa lágy azaz, zöngés-zengős mássalhangzót találunk. Ezt nevezzük a gömb kockásításának vagy tán a kocka gömbösítésének nevezhetnénk inkább? Persze nyelvi jelenség ez, de a lényege nincs messze a számtani, mértani valóságtól. /folyt. /
Kiss Dénes: Bábel Után /Részlet/ Ennek bizonyítására szoktam használni DÚS-KÁL KOL-DUS igencsak mutatós példáját. Amikor is jól látszik, hogy az első szótag határozza meg a jelentést. De a kettes számrendszerben való gondolkodásra is jó példa. Így a "nullajelentés"-t képviselheti például a k+I, ami aztán eljuthat a d+s képlettel magáig a jelentésig. Ezt akár nevezhetjük "egynek", nemcsak azért mert egyesült két szó-tag, azaz egy önálló szó, valamint a képzőt-ragot képviselő szó-gyök. Ugyanis a kol-nak önmagában nincs jelentése, minden bizonnyal a káló, kallódik stb. szavaink töve-gyöke. (De van Zalában Dióskál, a Káli-medence, az Alföldön Kál (-kápolna) stb., és ide tartozik a KÁLMÁN név, amelynek jelentése maradék, mint utód, régiesen "maradéki", miképpen a káló is maradék. A hentesek még ma is használják. ) De mindenképpen az első tag határozza meg a második értékét és így alakul együttesen a szó teljes jelentése mindkét esetben. S ne feledjük, hogy a számoknál is az első a nagyobb, a meghatározó.